Dublini nyár

Beköszöntött ide is a nyár: felkúszott 15 fok fölé a mutató, de tartósan ám. Nem csak úgy egy-egy napra, hanem már ez a 3-ik nap, amikor jó az idő. Remélhetőleg még marad is ilyen pár napig még. Ilyenkor amúgy nagyon jó tud lenni Dublin: nem izzadsz, de a napon meleged van, az emberek vidámabbak és rengetek kinti dolog van. Valahogy Dublinban jobban megmaradtak a "kerületek"összartása dolog és elég sok kis kajás-ivó fesztivál van. És ha az a ritka konstelláció áll össze, hogy az idő is jó, meg egy ilyen kis lokál rendezvény is van, akkor az így tud kinézni:

v

Dublin Night Run

Közben a múlt hétvégén volt a Samsung által szervezett Dublin Night Run, ami egy éjszakai 10 km-es futás a belvárosban. Nagyon szuper volt, a szervezés elég jól sikerült a Samsung részéről, néhol volt csak egy kicsit szűk az út, de ez betudható annak is, hogy kb 10 000-en futottak. Az idők nagyjából pontosak, mert egy chip volt beépítve a rajtszámunkba - azért nagyjából, mert ugyan külön turnusokban indultak az emberek, azért így is volt egy kis tumultus az első 1-2 km alatt, amikor nem lehetett rendesen haladni.

Íme az eredményünk:

Timi:

• 5573-ik lett
• 1:10:08 alatt futotta le
• 7.01 min/km -» 8.6 km/h 

Vili:

• 2879-ik lett
• 54:12 alatt futotta le
• 5:25 min/km -» 11.2 km/h

Amúgy mindketten meg voltunk elégedve az eredménnyel, Timi egy kicsit magában tartott, nálam meg az volt a cél, hogy 5:30 perc alatt legyen a km átlagom. 

Hamarosan jön a 2. fejezet a Hawai'i posztból! 

Hawai'i - 1. fejezet

Nagyon későn ment a gépünk Las Vegas-ból Oahu-ba, de úgy voltunk vele, hogy inkább minél hamarabb érjünk oda, minél több időt akartunk ott lenni (Las Vegasban meg úgy is voltunk már 2 éve). Így hajnali 5-kor szálltunk le Honoluluban, de szerencsére a kocsinkat fel tudtuk venni. Már mikor beszálltunk a buszba, ami elvitt minket a kocsibérlő épülethez, akkor tudtuk, hogy ez a hely nagyon nekünk való. Reggel 5-6-kor már kellemes idő volt, finom nyári illatok... aloha életérzés. Amikor a Dollar kölcsönzőben megkaptuk a kocsink kulcsait, akkor láttuk, hogy Mustangot kaptunk, de a színt nem sejtettük. Kimentünk a parkolóba, megálltunk az út közepén, két oldalt sorban a Mustangok. Timi megnyomta a riasztót és láttuk, ahogy a "gyönyörű" kék Mustangunk lámpái felvillantak. Mint azt utólag megtudtuk, ezt hívják "electric blue"-nak - mi csak douchebag autónak hívtuk, amit valahogy úgy lehet lefordítani, hogy "felvágós kocsi" (és akkor nagyon szépen fogalmaztunk). Amúgy nem volt vele gond, meg szép is volt, csak ordított róla, hogy KÜLFÖLDIEK VAGYUNK! Csak belülről lehetett volna kicsit tisztább...

Beszálltunk, a tető mardt fent, még ismerkedtünk a hellyel, a kocsival. Honolulu a sziget déli részén van, mi pedig a híres North Shore-ra foglaltunk szállást (ez az északi part). Miért ide és miért híres? Azért, mert úgy voltunk vele, hogy nem akartunk a tömeg turizmusba bekerülni és csak azokat a dolgokat látni, amit a sok amerikainak megmutatnak - és nagyon jól tettük, de erről majd később bővebben! Azért híres ez a hely, mert ez itt a szörfözés mekkája: a legnagyobb hullámok vannak itt és a nagy versenyeket is itt rendezik.

Szóval elég korán volt, mi meg nem akartunk túl korán megérkezni a helyre, ezért elindultunk a sziget kelet oldala felé (a sziget közepén megy amúgy az út, ami összeköti Honolulut az északi parttal, egy másfél órás út egyébként). Megnéztünk egy-két partot, de elég fáradtak voltunk, meg reggelente egy kicsit felhős is a hely, szóval még akkor nem voltunk annyira lenyűgözve. Aztán végül úgy voltunk vele, hogy elég időt vártunk, irány a szállás. Na a szállás egy külön posztot érdemel, úgyhogy akkor most itt abba is hagyom, ezzel folytatjuk holnap :)

vili

Dobpergéééééés.....

Íme, itt vannak a képek! Aki még nem látta volna. :)

Persze ez nem az összes, de a blogra nem akartunk olyanokat kitenni, amin mi is nagyon sokat vagyunk, elvégre ezt bárki láthatja:) 

Élvezzétek a képeket, vegyéták át az Aloha életérzést, aztán majd a napokban elkezdjük összefoglalni, hogy milyen is volt:)