A következő címkéjű bejegyzések mutatása: whatup. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: whatup. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 19., vasárnap

Dublini nyár

Beköszöntött ide is a nyár: felkúszott 15 fok fölé a mutató, de tartósan ám. Nem csak úgy egy-egy napra, hanem már ez a 3-ik nap, amikor jó az idő. Remélhetőleg még marad is ilyen pár napig még. Ilyenkor amúgy nagyon jó tud lenni Dublin: nem izzadsz, de a napon meleged van, az emberek vidámabbak és rengetek kinti dolog van. Valahogy Dublinban jobban megmaradtak a "kerületek"összartása dolog és elég sok kis kajás-ivó fesztivál van. És ha az a ritka konstelláció áll össze, hogy az idő is jó, meg egy ilyen kis lokál rendezvény is van, akkor az így tud kinézni:


v

2013. április 21., vasárnap

Hawai'i képek

Holnap este teszünk ki képeket ide is és a Facebook-ra is. Nagyon sokat csináltunk és nem tudtam ma a végére jutni (még úgy 150 maradt). Lesz majd egy kis élménybeszámoló is, illetve remélhetőleg Timi is posztol valamit a lánykérésről.

Stay tuned!
V

2013. április 18., csütörtök

Post-holiday trauma

Vasárnap reggel épségben és nem mellesleg mind csomaggal megérkeztünk haza, Dublinba. Nagyon fáradtak voltuk és megéreztük a 12 óra idő-eltolódást (ennél több nem is lehetne), szóval még nem jutottunk el oda, hogy a képeket rendbe rakjuk. A héten majd írunk egy beszámolót Hawai'i-ról és arról, hogy mi történt még ott :)

Addig kitartás!

2012. október 7., vasárnap

Random napok

Már nem is írok, hogy "jajj ezért, meg azért nem írtunk a blogra", meg "nem volt időnk"... Egyszerűen zajlik az élet és sajnos a blog egy kicsit nincs benne a napi rutinunkba. Azért jó, hogy kapjuk a visszajelzéseket, hogy kéne írni, mert legalább tudom, hogy volt értelme elindítani.

Nézzük mi is volt mostanában velünk...

Vettem egy bicajt. Gepida a neve és így néz ki. Nagyon vicces, a Gepidát Magyarországon csinálják, szóval a jó magyar exportot támogattam. Nagyon jól megy, meg vettem hozzá minden szükséges felszerelést: lámpa, sárvédő, kulacs, szerszámtáska... Itt Íroszszágban vagy egy olyan program, aminek keretében államilag támogatott (adókedvezmény útján) módon lehet venni bicajt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kb 50%-ot visszakapok, ami azért kell, mert itt valami furcsa okból kiindulva nagyon drágák a biciklik. Az enyém összesen 738€ volt, abból kb 350-et kell nekem állnom... és ez még csak egy sima keró.

Munka. December 14-én megyünk haza, onnantól kezdve nincs idén már meló. Ez azt jelenti, hogy 2 hónap van még hátra, ebből úgy néz ki, hogy 3 hetet a mesés Wroclawban tölthetem. Na jó, nem akarok előítéletes lenni, biztos jó lesz, igazából várom egy kicsit, biztos nagyon izgalmas és érdekes lesz. Nagyjából ugyanazt fogom csinálni, amit most, csak segítenem kell betanítani egy-két embert:)

Kocsi. Sajnos megint valami gondunk van... úgy tűnik, hogy valami valahol zárlatos. Folyton kimegy a biztosíték a hátsó lámpánál, ami elég kellemetlen. Sebaj, szóltunk már a szerelőnek, csak még nem jelzett vissza. Ez azért gond csupán, mert most októberben 3 hétvégén is jönnek vendégek és könnyen elő tud fordulni itt, hogy elkap egy eső, vagy besötétedik egy esetleges kirándulá alkalműval. Bízunk benne, hogy holnap lesz valami infó.

Szem. Most már minden oké. Látás=100%. Kicsit a bal szemem fáradékonyabb, de ennyi. Már el is felejtettem, hogy milyen a szemüveges élet...:)

Na, most ennyi, ha lesz valami érdekes, akkor írok!

vili

2012. április 15., vasárnap

Ejj, ejjj...

Hát igen, úgy néz ki, hogy az utóbbi időben nagyon elhanyagoltuk a blogot. Akivel szoktam telefonon is beszélni, mindig mindenki megjegyezte, hogy mi van már a bloggal. Végül eljutottunk oda, hogy már én érzem szarul magam, hogy nem írok, szóval elhatároztam, hogy visszatérek a bloghoz. Lehet, hogy rövidebbek lesznek a postok (ha telefonról írok, miközben edzésre megyek), de legalább lesznek.

Na, de nézzük, hogy is állunk jelenleg. Egy kis recap az elmúlt időszakból:

munka
Januártól új főnökünk van, vagyis a a régi-új: ő az, aki akkor ment el szülni, amikor én jöttem. Kb egy quartert (ezt a szót már a szüleimnek is kell ismernie) volt a főnököm, aztán jött Panos, a görög menedzser és ír celebritás (szerepelt itt egy ilyen valóságshow jellegű műsorban, ahol egy gazdag mukinak kerestek valami kollégát - Apprentice, akit érdekel). Szóval Aneta újra a főnökünk. Sok dolog változott a cégen belül is struktúra szinten, de erről nem beszélhetek. Semmi komoly, csak kicsit racionálisabb most az elrendezése a dolgoknak. Sok új projekt van most kilátásban, hiring van ezerrel, keresünk sok új embert a magyar csapatba is.

Háhh, ami szuper: átköltöztünk a vadiúj épületünkbe. BAZIJÓ. Nagyon szép, modern, googley. Ez az, amiben lesz majd medence meg szauna, meg egy nagyobb gym, mint a mostani. Nagyon várjuk, hogy kész legyen teljesen, mert még nem minden kész: pár emelet nincs még meg, a recepciót is most csinálják, meg az ebédlőt, meg a fentieket...de júniusban megint átadnak pár dolgot, szóval lehet, hogy őszre már teljesen kész lesz. Akik jönnek majd meglátogatni, azoknak már ezt mutatom meg (a régi épület már majdnem teljesen le is van zárva, azt is elkezdik felújítani). És szintén menő: most már lehet kutyát behozni az irodába :)

lakás
Fejlemények vannak! Május elején költözünk. Szerettük ezt a házat, de rájöttünk idővel, hogy kicsit nagy, illetve nem ideális számunkra az elrendezése. Kicsit nagyobb nappali kéne, Timi sminkszobájára meg őszintén szólva nincs nagy szükségünk. A lényeg, hogy nagyon szerencsések voltunk, mert ugye minket május 19-ig ideköt a szerződésünk, de találtunk egy lakást, amit amúgy is csak május elejétől lehet költözni. Egy darabig úgy voltunk, hogy egy kisebb házat nézünk, amihez van egy kis kert, de nem igen voltak jók a környékben, pedig voltunk megnézni egy párat. Úgy határoztunk végül, hogy inkább próbáljunk meg egy kicsit fogni a költségeken (most ugye 1500€-t csengetünk havonta), nézzünk lakást. Ugye a lakásokkal az alapvetően a baj, hogy elég indusztriál jellegűek, kevésbé otthonosak, jellemzően nem lehet a falra szögelni meg ilyenek. Bemész egy kolléga lakásába, majd egy másikba és azt hiszed, hogy ugyabban a lakásban vannak. A lényeg a lényegben, hogy mi szerencsések voltunk, mert akié ez a lakás, az egy olyan pár, akik májusban költöznek ki Ausztráliába (a szemetek). A faszi ausztrál, a csajszi ír, itt éltek egy jó ideig, de most mennek vissza. A lakás az ő tulajdonuk, emiatt nagyon otthonos és szuperül van berendezve. Van minden, ami kell. A legjobb, hogy megkérdezték tőlünk, hogy mit hagyjanak itt, mert ugye a sok cuccukat nem viszik ki, szóval kicsit olyan volt, mintha at IKEA-ban shoppingoltunk volna: " ez tetszik, ez maradjon, szárítónk van nekünk is, az nem kell, nektek jobb a szőnyegetek". Szóval nagyon jól jártunk. Annyi, hogy 2 évre kellett velük aláírnunk, de bízzunk benne, hogy nem lesz semmi gond (megjegyzem, hogy itt is simán maradhattunk volna még egy évet).

Néhány szó a lakásról: külön bejárata van az utcáról, de nagyon jó a környék. Nem a földszinten van (nekem attól herótom van, ha belátnak az emberek), hanem az ajtón belépve egy kis lépcsőn kell felmenni, de ez a rész már a lakáshoz tartozik. Fent van egy kis előszoba, onnan nyílik mindent: egy a mosatninknál nagyobb hálószoba, amiben nagyobb ágy van, mint a mostanink. Fürdőszoba, raktárhelység, konyha és nappali. A konyha jóval kisebb - a mostaninknál melyik konyha nem az? - de nekünk megfelelő lesz, mert nagyon jól fel van szerelve. A hűtő sajna kicsi, amiben ilyen mini-fagyasztó van, de talán ezzel tudunk élni, elvégre most sem egy 4fős család kajáját tároljuk a hűtőben. A nappali meg valami zseniális: körbe ablakok, nagyon világos, egy kis része a canal-ra néz és jóval nagyobb a mostaninknál. Szerintem az is lehet, hogy kétszer nagyobb.

Szintén király, hogy egy nagy kanapé van benne - nem két ilyen kis nyomoronc, mint a mostaniak. Ja, a kanapé pedig kihúzható, lehet kényelmesen vendégeket fogadni. A mostani lakásunkban ugyan van vendégszoba. de nem a legkényelmesebb, mert kicsi és egyszemélyes az ágy is. (Szintén jó hír, hogy beszereztünk egy világbajnok felfújtaós matracot, szontén kétszemélyes. Használtan vettük egy magyar kollégánktól, aki azt mondta, hogy talán kétszer használnáték és valami 200-250€ volt, nagyon kényelmes. Szóval ugyan nincsen az új lakásban vendégszoba, de 2x2 ember kényelmesen el tud lenni.

Majdnem elfelejtettem, hogy ven erkély, nem is olyan pici, szóval egy lata barbeque-t be is figunk oda fittyenteni.

kézilabda
Mivel én írom a posztot a KÖZÖS blogunkra, azért én megemlítem, hogy mi is most a kotta a kézivel. Sajnos az edzőnk elment Izraelbe egy kiküldetésre, egy év múlva jön vissza, de úgy tűnik, hogy nem esik szét a csapat. Néhány vén róka tartja az edzéseket, mikor ki ér rá. Én is tartottam már:)
A bajnokságban (ehh) nem állunk rosszul, ma is nyertünk, az elődöntőért játszhatunk két hét múlva. Kicsit a jobb könyököm és a vállam le van sérülve, de benézek majd egy gyógyszertárba valami cuccért.

geek
Mivel Máté is megjegyezte, amikor itt voltak nem olyan régen, nem mehetek el a kütyük mellett. Már 90%-os a rendszer: 42"-os HDTV -pipa, faja 2.1-es hangrendszer - pipa, Mac Mini - pipa, XBOX - pipa. Ami még hiányzik, az a normális, állandó internet, ami a költözéssel megoldódik, mert ott szolgáltatk a UPC. És a hab a tetején, a tulajok ott fognak hagyni nekünk egy tök új Nintendo Wii-t is. A Guitar Hero-hoz kellenének már csak új gitárok, meg a Mac Minibe tervezek beújítani egy 2x4 GB-s RAM-ot a mostani 2x1 GB helyett. Ennyi. Tudom, rohadjak meg.:)

leasure & pleasure
Húsvétra elhúztunk Dingle-be Timivel. Béreltünk kocsit, szállást, nagyon szuperül sikerült. Erről majd sztem hamarosan (igen.) írunk még bővebben, mert vannak szuper képek is. A lényeg, hogy ezeket csináltuk: fóka rezervátumot látogattunk, lovagoltunk, delfinlesen voltunk, aquariumban voltunk, jókat vacsiztunk. Részletek majd jönnek.


Sajnos ezen felül nem sok kikapcsolódás jutott, eléggé meg voltunk feszülve mostanság a munkában, de hamarosan most már jobb lesz.


mikor megyünk hova?
Én május 18-án megyek haza, ami egy péntek. 19-én, 20-án Pesten leszek, 21-én pedig irány Szeged. egész héten lent leszek, meg tervezek menni Tótkomlósra, nagyizni is. Timi 23-án jön, ha miden igaz, szóval egy kicsit átfedésben leszünk, de tovább is marad. Sajnos kevesen vagyunk a csapatban most, nem lehetett megkockáztatni, hogy többen elmegyünk.

Tervezünk augusztusban menni megint haza, akkor mennénk nyaralni Mátéval és Lucával Horvátországba, de ez még tervezés alatt van jelenleg.

Ezen felül jó lenne elmenni valahova kettesben is, de erről még nem beszéltünk komolyabban.

etc...
Ennek már nem tudtam kategóriát adni, de úgy néz ki, hogy meg fogom csináltatni a szemem. Egy egy nagyon friss, ropogós hír: tegnap voltam is egy cégnél, ahol csináltak felméréseket a szememről, meg konzultáltunk. Nem olcsó, de bazi profi. Minden kedvezménnyel,  meg évvégi adóvisszatérítéssel 2000€ körül lenne az egész. Van olcsóbb is, de nekem azt nem ajánlja a doktornő, mert nagyok a pupilláim, ami azt jelenti, hogy az eredmény nem lenne olyan jó a hagyományosabb módszerrel. Amúgy nagyon komoly: a műtét szemenként 50 másodperc és rögtön élesen lát az ember. 2 nap a lábadozás és utána kb 1 hétig lesz egy kicsit száraz a szemem, de csöpögtetéssel megoldható. Erősen gondollkodok rajta, mert nagyon jó lenne, de azért sok pénz. Van most egy kis megtakarított pénzem, de kitűztem magam elé, hogy év végéig összegyűjtök X összeget. Hamarosan el tudok adni 3 részvényemet, valszin azt beleforgatom ebbe. Az a baj, hogy most olyan 620$ körül van a Google, szóval csak a részvények nem fedezik. Na, majd még agyalok rajta. 8 hetem van eldönteni, ha belevágok, akkor június elején meg is csinálnák.

No, hát most nem lehet panasz, hogy nem írtam semmit. Ha van valami kérdés, amiről szeretnétek, hogy bővebben írjak, akkor szóljatok.

Puszi mindenkinek!
V

2011. október 29., szombat

Home Entertainment

Megjött a MacMini! Már régóta szemeztem vele, hogy milyen is lenne egy ilyennel összehozni egy otthoni multimédiás kis rendszert. Eladtam a saját 2009-es MacBookomat nagyon baráti áron egy barátnak és össze is jött rá a pénz. Úgysem használtam már egy ideje, mindent a céges bazinagy Pro-n nyomok, de azért mégis csak jó lenne ha lenne privát. Aztán jött az iCloud és akkor eldölt, hogy össze fogom hozni a dolgot.

Kellékek:
- a legutóbbi MacMini (hdmi, thunderbolt, optikai meghajtó nélkül)
- TV (ez lesz a következő berhuzásá, mert a mostani azért elég gyenge)
- hdmi kábel, hogy összekössem a fenti kettőt (ezt még be kell szerválnom)
- UPC set top box, hogy legyen sima TV is
- a legalapabb DVD lejátszó (bár a Mini a hálózaton keresztül tudja használni a laptopnak az optikai meghajtóját)
- a korábban már beszerzett 2.1-es Creative Gigaworks T3 hangafalszett
- Airport Expressz
- Wireless Apple billentyűzet (magyar kiosztással) - ez kedden már itt is van
- Magic Trackpad - ez az a tepsi, ami olyan, mint a laptopoknak a tácspadja, csak önállóan van és vazaték nélkül kommunikál a MacMinivel (kanapéból nehéz egérrel iránytani)
- Céges MacBook Pro (sajna még nem frissítették Lion-ra)

Extrák:
- a szintén korábban már beszerzett Apple Remote távirányító a képekhez
- iPhone4

Na, ahogy ki fog nézni a dolog:
- MacMinire hdmi-vel rákötve a TV
- SCART-tal a DVD
- SCART-tal a set top box (sajna a UPC ezt adta, nincsen rajta hdmi)
- Airport Express-be bemegy a net illetve a hangfal (így a neten keresztül lehet rá zenét streamelni; a Mini is vezeték nélkül csatlakozik)
- a billentyűzet és a trackpad szépen megy a Minivel

A terveim szerint a Mini lesz az agy: ezen lesznek a fényképeink, szépen betolva az iPhotoba, ahogy eddig is, zene az iTunes-ban, etc.. Erre jönnek le a sorozatok illetve a torrent iTunes-ba megvett filmek (ehh). Megy az infó az iCloudba és így az összes zenét az irodában a céges gépről is el tudjuk érni, illetve a telefonról is.

Kedves geek olvasók! Mi a vélemény? Valaki másképp csinálná? Még az Apple TV-n gondolkodtam el, de sztem az a Mini miatt felesleges lenne.

vili


2011. augusztus 27., szombat

Rugby délután

Fúúúj, de régen írtunk már. Na, majd most a hétvégén írok pár postot előre is. Amúgy vicces, hogy mindig csak szégyenkezünk, hogy mennyire nem vezetjük a blogot rendszeresen, de valamilyen szinten ez jó jel is. Ez azt jelenti, hogy bazira el vagyunk foglalva, ami tökre igaz is. El is mondom miért.

Szóval a Google, mint jó amerikai vállalat, negyedévekben gondolkodik, negyedévekre tervez. A nyári negyedév (július - augusztus - szeptember) alapvetően csendesebb szokott lenni, de sajnos nem így történt most. Egyik oldalon sokan mennek nyaralni a csapatból, és ez leginkább azt jelenti, hogy 2 hétre valaki off. A másik oldalon meg ebben a negyedévben indítottunk egy olyan "szolgáltatást" néhány kiválasztott hirdetőnek, hogy optimalizáljuk a kampányait, hogy amit költenek, azt hatékonyan tegyék. Ez mind szép és jó, de targetek vannak, amiket a negyedév végére el kell érni. Ez egy olyan dolog, amit az időnk 65%-ban csinálunk néhányan, a többiben pedig azt amit eddig is. Csak az a baj, hogy valahogy a negyedév eleje nem úgy alakult, ahogy terveztük, nem volt csöndes, viszont kevesen voltunk a nyaralások miatt. Plusz benne van még az is, hogy nekünk a negyedév 2 héttel hamarabb véget ér California miatt, szóval nagyon bele kell húznunk, így nem ritkán vagyunk bent 7-ig, 8-ig, itthon pedig már nincs nagy kedv írni a blogra.

Sebaj, azért majd megpróbálunk többet posztolni, mert amúgy vannak érdekes dolgok.

Egyik ilyen, hogy kezdem érten a rugby szabályait. Ma valami elég nagy meccs volt a BBC-n és nagyon izgalmas volt (Leeds - Wigan). Már beszéltük Timivel is, hogy valamikor ki kéne menni már meccsekre, csak az a baj, hogy az ilyen ír sportok jellemzően a Croke Parkban vannak, ami a város másik végében van, ott ahol 3 éve laktunk. Néha, néha itt is van az Avivában, majd megpróbálunk kinézni valamit.

Múlt hét végén pedig egy activity centerben voltunk azzal a csapattal, akik ezt az optimalizálási dolgot csinálják, ahol kajakoztunk, szörföltünk meg ilyesmi... Erről majd tolok fel képeket, meg írok egy külön posztot, mert nagyon menő volt.

Timi meg otthon van. A jó melegben, itt meg esik az eső, as usual. Legalább lesz időm írni a blogra:)

2011. július 10., vasárnap

California Dreamin'

Ugye megvettük a jegyet Californiába. Szeptember 18-án indulunk és 2 egész hetet leszünk távol. Addig nem is nagyon hiszem, hogy megyünk bárhova is, maximum valami hétvégi kiruccanás valami olyan helyre, ahol nyár van és használható (nem iylen nevetséges) tengerpart.

Még nagyon draft a terv, de az alábbi városok vannak benne:
Los Angeles
San Francisco
Las Vegas
Grand Canyon
San Diego.

De ez még változhat, mert most veszünk majd nagyon szuper Californiás Lonely Planetet, aztán meglátjuk, hogy mit ajánlanak még. A repjegy olyan 1200€ volt kettőnknek, most még a kocsin van a sor, az olyan 300€ körül lesz a 2 hétre.

Egyébként most, hogy Máté és Luca itt voltak, egy kicsit megint megjött a kedvem a vezetéshez, szóval szerintem idén még nem, de jövőre megpróbálom itt megcsinálni. Nem tudok még részleteket, de előre látom, hogy azért ezzel sok nyűgöt fogok a nyakamba varrni. Vajon mit fognak szólni a magyar rendőrök, ha megvillantom nekik az ír jogsimat? Na, mindegy, alőször jussak el odaáig, hogy lehessen mit villantani.  (Azért majd kipostolom, hogy hogyan megy itt ez a jogsi-dolog.)

2011. június 14., kedd

Vííízziiilabda

Kicsit megkésve, de azért úgy gondoltuk, hogy csak illene beszámolnunk a hétfői nagy eseményről. Mármint még a múlt hétről. Szóval itt volt a magyar vízilabda-válogatott, játszottak kettőt a híres-neves angol válogatottal. Edzéseket és két baratásgos meccset nyomtak le itt a srácok, persze nem az ír válogatott ellen (az nincs), hanem a hasonlóan vaskos múlttal rendelkező angolokkal.

Nagyon menő volt, gyakorlatilag egy kisebb magyar fesztivál volt. Elvileg 2500-3000 néző volt, ebből kb 1500-2000 lehetett magyar. Mindenki zászlóval, kifestve... jó volt látni, hogy azért valami össze tudja hozni a magyarokat. Persz nyertünk, nagyon, 16-3-ra.:) Minden gólnak örültünk, minden gólnál ment a "ria, ria", és igazából pont leszartuk, hogy bealázzuk az angolokat, mert végre volt valami, amiben nem kellett csalódnunk (lásd a lányok kézimeccsét a a németek ellen).

Csináltunk néhány képet is, íme:


ui.: Takács Marci barátunk írt is egy rövidet a képünk felhasználásával.

2011. május 7., szombat

2011. március 23., szerda

Geek-rovat


Kocka barátaimnak annyit, hogy vettem az Amazonról (persze nem az AIB-s kártyáról) egy WD 1TB-os My Passport külső vinyát. Nagyon baba... ici-pici, hangtalan, nagyon csinos, JA! és USB 3:) Mondjuk a gépen még nem az van, de így is bazigyorsan lehet rajta dolgozni. Erről gondolom Máté barátom is így vélekedik, mert ő vett ilyet még pár hónapja. Leformáztam Mac Journaled-ra és belőttem rá a Time Machine-t backupra. Az a program is valami gyönyörű... tudnak az Apple-nél egysmást a dizájnról.
Ő lenne az, csak az enyém ilyen szép ezüst színű, mint a gép maga.

Misc

És megvettem Timinek a repjegyet. május 4-én jövünk viszza Dublinba, igen, közösen! Április 27-én megyek haza, majd 4-én együtt lesz a visszaút. Ami a legjobb az egészben, hogy sikerült lerendezni, hogy a 28-i Google eseményre mehessek és így a business trip miatt nem én fizetem a repjegyem. :) Na, de azért csak elmondom, hogy megint milyen ír sajátosságon b@sztam fel magam. Szóval ugye a remek AIB banknál vagyok, mint kb a googlerek 90%-a. Lényeg a lényegben, hogy ez a gyerek-bankkártya amit adnak, ez nem jó szinte semmire, csak arra, hogy pénzt vegyek fel és fizessek boltban. Online vásárlás kizárva. Laser Card - nem Visa, nem Mastercard, hanem Laser. Egy nagy rakás nulla. Plusz ahhoz, hogy utaljak kb 5 féle azonosítót kell megadnom, plusz a DNS-em. Egyszerűen érthetetlenül bonyolult ez a dolog. Timi jegyét is úgy kellett vennem, hogy előtte átutaltam a magyar euró-alapú bankszámlámra, majd onnan a forintra. No comment.

Na, de mizujs errefelé?! Múlt héten volt a St. Patrick-nap, de sajnos az ugye otthon nem munkaszüneti nap, ezért lehetett választani, hogy dolgozok-e vagy nem. Én az elsőt választottam, mert így kaptam egy extra szabadnapot, amit bármikor kivehetek majd. Jól fog az jönni. Valahogy amúgy sem volt kedvem a tömegbe kimenni.

Peter holnap utazik Dániába egy kis holidayre a barátaimval, szóval 4 napig enyém a lakás. Jó lenne valahogy kihasználni a dolgot, de szerintem nem lesz semmi buli. Elvileg a héten meg kellene csinálnom a követlező vizsgát a GAP-ból, pontosabban most már GCP. Az elsőt már 3 hete megcsináltam és elvileg most kellene a következőt. Lesz belőle még 2 - azokat majd a következő 6 hónapon belül kell megcsinálni és akkor minősített adwords arc leszek. Ha minden igaz, akkor ezt akkor is megtarthatom, ha elhagyom a céget, csak akkor évente frissíteni kell. Hasznos az ilyen, ki tudja mi leszek és hol 5 év múlva. Megyek is tanulni inkább; nem lophatom a napot a gép előtt.:)

2011. február 3., csütörtök

Kézilabda VS Írország

Tegnap megvolt az első edzésem. Egy kis háttér: tehát összesen 5 csapat van írországban, mármint férfi. Szerintem női csapat is ennyi lehet. Az egyik magyar kollégám ajánlotta az Astra HC-t, ő oda járt. Rendeltem Amazonról labdát és térdvédőt, Timivel kiküldettem egy pár kézis cipőt és felvettem a kapcsolatot a szervező sráccal.
Néhány gondolat:

- ugye azt már írtam, hogy a kézilabda alapból egy ismeretlen sport azoknak, akik nem hagyományosan kézilabdás országból jöttek (Francio., Németo., Dánia, Svédország, Norvégia, Lengyelo., Spanyolo., etc). Pl az egyik olasz noogler-társamnak fogalma sem volt róla, hogy mi az. Az Astra csaptában egyetlen ír srác van, a többiek küldöldiek. Argentín, német, izlandi, litván... Mondjuk ezt sejtettem, hogy így lesz.

- a terem: azt is láttam előre, hogy nem szabvány méretű lesz, de a többiek mondták, hogy van szabvány valahol kintebb, a meccsek ott szoktak lenni. Amúgy egy tök nagy iskolának (ahol hatalmas rugby pálya is van) a tonaterme. Nem nagyon kicsi, de zavaró... teljesen másképp méri fel az ember a távolságot egy ilyen csarnokban. Jó messze van, úgy 20 percet kell gyalogolnom a buszhoz, ami 40 perc alatt ott van - mondjuk pont az iskola előtt áll meg. Maga a terem jó minőségű: tök jó a parketta - vagyis lenne, ha nem lenne rajta egy centis por. A kapuk viszont nagyon silányok...egy egy erősebb lövés simán elmozdítja őket, ha éppen kapufára megy.

- ami nagyon nem jön be, az az, hogy vegyes az edzés, vagyis lányok és fiúk együtt. Régen sem szerettem lányok ellen játszani és ez a mai napig nem változott. Egyszerűen nem lehet igazán jót játszani, mert oda kell figyelni, hogy milyen erővel ütközöl, hogy fogod meg, hol (!) fogod meg, szóval egyszerűen az izgalmat veszi ki a játékból. Persze érthető, hogy miért van ez így: kevesen vagyunk. Most 12-en voltunk lent, amiből 7 fiú és 5 lány volt; egyszerűen nem érné meg termet bérelni csak fiúknak vagy csak lányoknak. Így viszont maga az edzés, mint olyan lehetetlen. Persze, lehet erősítgetni, meg mozgásokat csinálni, de csapatszinten nem lehet semmit... figura? ááá, de még egy sima kereszt sem nagyon jön össze. Beleszólni meg nyilván nem fogok... szóval ez inkább olyan hobbi-kézilabdázás, az csak a különleges környezeti adottság, hogy ennyivel is benne lehet lenni a legjobb 3 csapatban.

- ami lehet, hogy nagy szívás lesz, az az igazolás. Amikor át akar valaki igazolni, akkor 150 €-t kell lecsengetni: 50 € megy annak a szövetségnek, ahonnan eljön (az én esetemben a magyarnak) és 100 € megy annak, ahova igazol (nálam ez az ír). Ha vissza akarok majd menni egyszer a pesti csapatomhoz, akkor ez pont megfordul. Azoknak az országoknak a szövetségei, ahonnan eljöttek kézisek, rájöttek, hogy ez jó biznisz, mert aki elmegy, az egyszer valószínű vissza is fog jönni, ezért az utóbbi időben erre oda is szoktak figyelni. Az én esetemben azt beszéltük meg, hogy majd meglátjuk mi lesz, mert volt már olyan, hogy szart bele az itteni szövetség és lehetett bármi adminisztratív baszakodás nélkül játszani, de olyan is volt már, hogy kellett. Majd kiderül, de mondjuk annak nem örülnék, ha ezt ki kellene köhögnöm. Amúgy meg benne van az is, hogy csak kölcsönjátékosként fogok játszani, akkor valószínű nem kell fizetni ilyesmit. Mindegy, az ilyen papírmunkát úgysem én intézem, hanem az edző srác.

Ami majd kelleni fog tuti, az vax, de vagy 3 tégellyel. Nehezen beszerezhető, pedig szükséges, főleg egy poros teremben.

Plusz jó amúgy ebben az egész kézilabdás dologban, hogy azért egy kicsit legalább elszakadok a Google kényelmes kis vonzáskörzetéből és másokkal is, nem googlerekkel is találkozok.

2011. január 30., vasárnap

Harmadik 7

Hmm, hát elmúlt ez a hét is. Kicsit már kezd sok lenni a tréningekből. Nem panaszként mondom, csak már igazán csinálnék is valami produktívat. A tréningeken kívül még a kézilabda vb, ami meghatározó volt. Hála néhány kedves ismerősnek kaptam néhány linket, ahol online tudtam nézni a meccseket - per pillanat a döntőt nézem, félidő van. Vicces amúgy, hogy mennyire ismeretlen a kézilabda errefelé, de nem csak az írek, de sok más külföldi sem nagyon ismeri a játékot.

Ha már itt tartunk: Írországban 5 csapat van. Az egész országban... nagyon kemény. Már fel is vettem az egyikkel a kapcsolatot, az a nevük, hogy ASTRA HC. Úgy néz ki, hogy megyek hozzájuk, le is fognak igazolni, vagyis az ír első osztályban fogok játszani. Mondjuk nincs is több osztály:)
Semmilyen felszerelést nem lehet itt beszerezni. Az amazonról rendeltem labdát, meg térdvédőt, Timi pedig vett nekem egy Kempa cipőt, amit az éppen Budapesten tartozkodó, de Dublinban dolgozó kolléga el is hozott már. Szóval beszereztem nehezen minden, kedden már elvileg megyek edzésre is. Majd arról írok, mert vicces lesz - vagyis Márti, az egyik itteni magyar lány mondta, hogy nem olyan lesz, mint egy otthoni edzés:) Kíváncsian várom. Egyébként Márti, a lányoknál játszott, bajnokok lettek és mentek külföldre játszani. Lehet, hogy ebből fogok megélni és nem a Google-ből?

Btw, ma költözött ki tőlünk Emma. Egy hétig nálunk lakott a nappaliban az egyik noogler-társam, mert csak ma tudott beköltözni a lakásába. Spóroltunk neki egy kis pénzt, de jó volt... bár ez az egy hét elég volt már, mert kicsit nyűg volt, hogy 2 kulcsunk van 3 emberre. Főleg amikor elmentünk este valahova és nem együtt jöttünk haza.

A hülye internettel még mindig bénázunk. Nem mondhatom ki, hogy melyik szolgáltató, mert rosszt fényt vetne rájuk, de a UPC... 1 hétig volt internet, aztán hopp, megszűnt. Felhívtuk őket és kiderült, hogy törölték a szerződésünk, de nem tudják miért, valami rendszerhiba. Szóval azt ígérték, hogy péntekre lesz - nem lett. Hétfőn telefonálunk. Az ír UPC nem olyan jó, mint a magyar :) Hallottátok, hogy most nagyon jó ajánlatai vannak az otthoni UPC-nek? :) :)....

... ez a karabatic egy állat...

najó, így nem lehet írni. majd a héten jelentkezek, ha van valami újdonság.

2011. január 12., szerda

Dolgos napok

Hát megkezdődött a munka. Na jó, ez nem igaz így teljesen, azt mondják a többiek, hogy egy ideig még nem kell félnem, hogy befognak, mert most egy 2 hetes tréning lesz. Jó is ez így, kellemesen hozzá lehet szokni az itteni dolgokhoz.

JÓ HÍR! A mai nappal aláírtuk Peterrel a szerződést, szóval van lakás. Timi már látta a képeket, majd hamarosan csinálok ide is valami okosságot, hogy szépen megjelenjenek. Elég pöpec a lakás, hatalmas, és nagyon szép. Ja, és konkrétan 1 percre van a Google épületétől. Pizsamában fogok átjárni.

A pénteki napom teljesen szabad, meg ugye jön a hétvége is, fogok egy-két postot még betenni.a Milyen az élet a Google-nál, milyen a város, milyenek az emberek, milyen az időjárás:)

Annyi mindent kell így egyszerre intézni, hogy nehéz mindenre időt szakítani. "Az embernek arra van ideje, amire akarja." - na persze:P

2011. január 10., hétfő

Kedves Mindenki!

Akkor ezennel útjára indul a blog, amin keresztül sok-sok izgalmas és kevésbé izgalmas infót fogok veletek megosztani a dublini létemről. Néhány dolog, mielőtt összefoglalnám, hogy mi is történt az első napokban


1. Bocsánat, hogy csak most, sajnos eddig csak hébe-hóba jutottam internethez, ami csak arra volt elég, hogy épp átfussam az e-mailjeim, ránézzek a facebookra, de semmi komolyabb.


2. Úgy tűnik, hogy a blogot olvasók összetétele elég változatos lesz. Család, barátok, volt munkatársak, kollégák... szóval megpróbálok a lehető legérthetőbb lenni, de persze ez egy személyes blog lesz, szóval, aki valamilyen oknál fogva nem ért valamit, mondjuk egy utalást, az sikítson egy kommentben. Ja és lesznek angol kifejezések, amire nyugodtan keressetek rá a Google-ben, ha nincs meg a jelentlése - ez leginkább a családomnak szólt:)


3. Idővel egyre többet tudok majd foglalkozni a bloggal, csinálok neki valami értelmes dizájnt, normális topikokat, de sajnos még most nincs időm ilyenre. Szebb és jobb lesz minden, csak idő kell hozzá.


Akkor lássuk.

Timi feltett a repülőre szerdán, elég későn, olyan 5 körül. Egyem a szívét, úgy sírt, hogy a check-in-es néni is megsajnált minket és elengedte az a cirka 1,5 kiló súlytöbbletet, amit a kettővel előttem álló csajnak ki kellett fizetnie. Aer Lingus - köszi. Timinek is mondtam, hogy nem szeretném, ha azt mondanánk, hogy elbúcsúzunk, mert az tényleg olyan rosszul hangzik, szóval mondjuk úgy, hogy nem látjuk élőben egymást egy darabig. 60 napig, pontosabban már csak 55 vagy hogy. Na, de folytatom. A biztonsági ellenőrzésen is simán átmentem, pedig kicsit izgultam, mert a táskám egyik zsebe televolt mindenféle kábellel, átalakítóval, routerrel, töltővel, szóval csupa olyan dologgal, amiből MacGyver lazán csinálna egy hidrogénbombát. De nem tűntem MacGuywernek, szóval semmi gond. Bent az első dolgom az volt, hogy betámadtam a gyutifrít. Vettem is két pálinkát, egy Gundel körtét és egy Vilmost. Alap. A Gundel ment Ádámnak (1), a hostomnak, aki volt olyan jófej, hogy felajánlotta, hogy amíg nem találok szállást, addig lakjak nála, a Vilmos pedig majd a lakásavatóra kell majd. By the way, a reptéren a gyutifrí elég olcsó. A Gundel pálinka 8€, a Vilmos 7€ körül volt. Baráti. Aki jön látogatóba, az most már tudja, hogy mi a belépő, igaz?


A repcsi kicsit hosszúnak tűnt, de nem vészes. Szerencsére teljesen egyedül ültem a soromban (egy sorban 3 szék van), szóval kényelmesen lehetett terpeszkedni. A reptérbusszal kicsit megszívtam, mert volt egy kisebb kavar a buszokkal, aztán meg rossz buszhoz irányítottak, de végül csak egy fél órát kellett rám várniuk a srácoknak. A srácok: Ádám, akinél még most is lakok ugye, illetve Peter (2), a szlovák srác, akivel együtt fogunk lakni. Lecuccoltam Ádámnal és átjött egy másik magyar srác is, Gábor, aki szintén abban a csapatban van, amiben én leszek. Lassan egy éve van itt, szóval ő már eléggé kiismeri magát, ő lesz a buddy-m, vagyis a mentorom. Szóval így négyen gyorsan meg is ünnepeltük, hogy megjöttem, lenyomtunk egy üveg pálinkát, néhány Guinness-t és egy számomra új szlovák töményt, Tatratea-t. Nagyon finom kis dolog, ajánlom mindenkinek. Érdekes egyébként, hogy lazán eliszogattunk és elbeszélgettünk hajnal 4-ig, úgy, hogy a 3 srác másnap dolgozott:) Na jó, mielőtt bárki azt hinné, hogy lazázás van, azt azért meg kell jegyezni, hogy hétköznap ők sem szoktak kirúgni ennyire a hámból, csak ez egy kivételes alkalom volt.


Csütörtökön semmi izgalmas, inkább lábadozás:) Mondjuk bementem a városba, megnéztem, hogy mi a szitu és vettem néhány dolgot, amit a súlyhatár miatt alapból nem hoztam (sampon, borotválkozós cuccok). Dublinról, meg arról, hogy mi változott a 2 évvel ezelőtt állapotokhoz képest, majd később írok még.


Péntek viszont már érdekesebb volt. Végre találkoztam a többi Nooglerrel (3)! Ez a nap a "relocation meeting" jegyében telt, vagyis ebédeltünk egy jót - na majd erről is fogok írni, külön Kovács Máté gasztro-szakértőnek dedikálva - aztán pedig egy rövidebb előadást hallgattunk meg arról, hogy a lakáskeresésnél mire kell figyelni, hogy kell elkezdeni. Ezt követte egy laza 2 órás buszozás a városban: megmutattak mindent, ami izgi, sok nevezetességet, olyanokat is, amiket mi sem néztünk meg 2 évvel ezelőtt. Aztán egy kis sörözés vette kezdetét egy Google-höz közeli pub-ban, vagyis szocializálódás, ismerkedés. Elég sokan jöttek más országokból is és a legtöbben ugyanazt fogják csinálni, amit én.

A hétvége szabad volt, szóval vettem is egy SIM-kártyát a Meteornál. Majd aki jön, annak megadom a számom, most még nincs értelme. Ádámmal elmentünk abba a Lidl-be, ahol régebben is mindig vásároltunk... hát ott semmi nem változott ott.


Holnap, azaz hétfőn (ezt a bejegyzést vasárnap este írtam) beindul az élet végre. Lesz gépem, belépőm, végre szabad bejárásom lesz és lesz internetem is. Ígérem megpróbálom a lehető leggyakrabban frissíteni a blogot, de szintén hétfőtől elindul a tréning. Na meg az ismerkedés a többiekkel. Na meg a lakás-vadászat. Mondjuk ez utóbbi talán nem akkora gond, Peter eléggé benne van már, az is lehet, hogy hétfőn este már meglesz a saját lakásunk. Találtunk egy nagyon jót, gyakorlatilag a Google épülete mellett. Na, de majd a lakás dolgokról is írok később egy külön postban:)


Bocsánat, ha valami fontosat kihagytam volna, de annyi mindenről lehetne írni, hogy azt már el sem olvasnátok, szóval inkább szépen lassan adagolom a dolgokat.


Csók mindenkinek!


Vili


1. Ádám decemberben kezdett a Google-nél és ugyanazt csinálja, amit én fogok. Neki is van barátnője, ráadásul régebbi motoros, mint én. A barátnője január végén jön ki, ő is ideköltözik, szóval addig maradhatok, amíg A) nem találok szállást B) meg nem jön a barátnője.

2. Peter: az egész Google-dolog mondhatni vele kezdődött. Írt egy e-mail egy szlovák lánynak, akivel Timivel együtt dolgoztunk Amerikában, a summer camp-ben, hogy a magyar csapatba keresnek magyar embert. Anna, a szlovák lány pedig továbbította nekem is a mailt és Peter felvette velem a kapcsolatot. Ő már itt van szeptember óta és szintén azt csinálja, amit én fogok, csak ő a szlovák piacon. Együtt lakik egy szintén szlovák csajjal, de mondjuk úgy, hogy kicsit más az életvitelük, ezért el akar költözni. Így jött, hogy költözzünk össze. Akik majd jönnek meglátogatni, fognak vele találkozni, illetve még biztos fogok róla írni később is.

3. Noogler = new googler, vagyis új google munkatárs