Harmadik 7

Hmm, hát elmúlt ez a hét is. Kicsit már kezd sok lenni a tréningekből. Nem panaszként mondom, csak már igazán csinálnék is valami produktívat. A tréningeken kívül még a kézilabda vb, ami meghatározó volt. Hála néhány kedves ismerősnek kaptam néhány linket, ahol online tudtam nézni a meccseket - per pillanat a döntőt nézem, félidő van. Vicces amúgy, hogy mennyire ismeretlen a kézilabda errefelé, de nem csak az írek, de sok más külföldi sem nagyon ismeri a játékot.

Ha már itt tartunk: Írországban 5 csapat van. Az egész országban... nagyon kemény. Már fel is vettem az egyikkel a kapcsolatot, az a nevük, hogy ASTRA HC. Úgy néz ki, hogy megyek hozzájuk, le is fognak igazolni, vagyis az ír első osztályban fogok játszani. Mondjuk nincs is több osztály:)
Semmilyen felszerelést nem lehet itt beszerezni. Az amazonról rendeltem labdát, meg térdvédőt, Timi pedig vett nekem egy Kempa cipőt, amit az éppen Budapesten tartozkodó, de Dublinban dolgozó kolléga el is hozott már. Szóval beszereztem nehezen minden, kedden már elvileg megyek edzésre is. Majd arról írok, mert vicces lesz - vagyis Márti, az egyik itteni magyar lány mondta, hogy nem olyan lesz, mint egy otthoni edzés:) Kíváncsian várom. Egyébként Márti, a lányoknál játszott, bajnokok lettek és mentek külföldre játszani. Lehet, hogy ebből fogok megélni és nem a Google-ből?

Btw, ma költözött ki tőlünk Emma. Egy hétig nálunk lakott a nappaliban az egyik noogler-társam, mert csak ma tudott beköltözni a lakásába. Spóroltunk neki egy kis pénzt, de jó volt... bár ez az egy hét elég volt már, mert kicsit nyűg volt, hogy 2 kulcsunk van 3 emberre. Főleg amikor elmentünk este valahova és nem együtt jöttünk haza.

A hülye internettel még mindig bénázunk. Nem mondhatom ki, hogy melyik szolgáltató, mert rosszt fényt vetne rájuk, de a UPC... 1 hétig volt internet, aztán hopp, megszűnt. Felhívtuk őket és kiderült, hogy törölték a szerződésünk, de nem tudják miért, valami rendszerhiba. Szóval azt ígérték, hogy péntekre lesz - nem lett. Hétfőn telefonálunk. Az ír UPC nem olyan jó, mint a magyar :) Hallottátok, hogy most nagyon jó ajánlatai vannak az otthoni UPC-nek? :) :)....

... ez a karabatic egy állat...

najó, így nem lehet írni. majd a héten jelentkezek, ha van valami újdonság.

ja igen...

Majd elfelejtettem!
Voltunk az IKEA-ban Peterrel. Elvertünk vagy 300 eurot, de hát ez a kezdet... takaró, párna, huzat...szóval az alapoktól. Csomó közös is van, de nekem kellett sok cucc.

boldog ikea-család

És még január elején csináltam néhány képet a környékről. Indusztriális negyed volt, amit a külföldi nagyvállalatok megjelenés átalakított egy modern, pezsgő központtá.

Második 7

Túl vagyunk a második héten is:) Mondjuk ez nem egészen olyan, amin túl kell esni, elég könnyen megy minden. Ez a hét a tréningekről szólt, ahogy a következő 2 hét is arról fog, vagyis február közepéig jóformán nem is vagyok túl produktív a cégnek, se a csapatnak.

A tréningek gyakorlatilag a Google termékeiről szóltak eddig (Apps, Youtube, Adwords, Adsense, Analytics), de holnaptól már mélyebben is belemegyünk...végre. Kicsit unalmas volt néha a dolog, de nem baj. Azért találták ki ezt így, mert gyakorlatilag olyanok is vannak a most kezdő noogler csapatban, akik soha életükben nem foglalkoztak ilyesmivel. Sőt, olyanok is vannak, akik most jöttek ki az egyetemről. Sajnos emiatt kicsit el voltam havazva, plusz ügyes-bajos dolgokat is intézni kellett, ezért nem jött össze a blogolás.

Nade! Sokan kérdezték mostanában tőlem, hogy milyen itt, úgyhogy néhány gondolatot

- céges gépként egy Lenovo T410-est kaptam, ami szép kis vas, főleg úgy, hogy az asztalomon ott pihent egy dokkoló, amire egy giganagy mintor volt kötve. Egyetlen fájdalmam a Windows7 volt. A menedzserem megengedte, hogy cseréljek, úgyhogy 2 nap használat után immár egy 15"-os MacBook Pron nyomom (128 GB SSD vinyóval... gyors, mint a villám). Ja, és magyar billentyűzetet is kaptam rá. Itt mindenre figyelnek:)
- van egy olyan kis okos alkalmazás, amivel bárkit, bármilyen telefonszámom ingyen hívhatok a gépemről.
- a google éttermekről csak annyit, hogy be-sza-rás. csináltam is egy fotós tumblr-t: http://guuglekaja.tumblr.com/
- van minden emeleten egy vagy két micro-kitchen, vagyis minikonyha, ahol mindig van egy polcnyi kaja: csokik, csipszek, gyümölcsök, kekszek, etc... és van 2 hűtő tele gyömölcslével, meg üdítőkkel.
- csocsó, biliárd, függőágy
- van egy játékszoba, ahol lehet mozizni, meg xbox-ozni
- 0-24 órás az edzőterem, ahova persze hétvégén is be lehet menni, csak akkor nem tudnak neked tiszta törcsit adni. Timi kipostázta az edzőcipőm, elvileg a hét elején meg is jön, szóval indul a gyúúúrás.

Most egyelőre más nem jut eszembe, de majd a hét elején kicsit írok Dublinról is, meg arról, hogy miket csinálunk akkor, amikor nem az irodában vagyunk... mert azért van olyan is:)

A lakás

Ahogy említettem már, megvan a lakás. Elég nagy szó, mert sokan még mindig napi 50 eurot költenek el egy vendégházban, mert nem találtak nekik megfelelőt. Amúgy ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jó lakások. Sőt!!! A válság miatt most nagyon a bérlőknek kedvez a piac, az árak is lementek, elég sok kiadó lakás is van. Csak ugye mindenki igyekszik minél közelebb költözni a Google-höz? Eleinte én is furcsálltam, mert valahogy nem olyan izgi, ha az beszűkül az élettere az embernek és csak itt a Google Gettóban mozog (a Google-höz közeli lakásokban leginkább googlerek laknak, ezért ezt a részét a városnak Google Gettónak is hívják). Én úgy voltam vele, hogy igazából mindegy, de Peter, a lakótársam szeretett volna a közelben maradni, így rábíztam. Végül olyan közel költöztünk, hogy gyakorlatilag 1 perc bemenni az irodába. Rá kellett jönnöm, hogy nem olyan rossz ez. Bármikor be lehet jönni egyet edzeni, vagy ping-pongozni, nem kell kabátot venni, ha jövök reggel, a többiekhez is közel van, szóval elég jó.

A lakás egyébként bazinagy. 2 hálószoba, 2 fürdő, egy óriási nappali, étkező, konyha - ez utóbbi 3 így egyben. Az épület is elég új, ami azt jelenti, hogy jól szigetelt és gáz is van benne, a meleg víz arról megy. Ez nem annyira alap, mint gondolná az ember magyar fejjel. Itt igyekeznek mindent villannyal megoldani. Na meg persze be van bútorozva, sőt még egy csomó konyhai és tisztító izé is volt, szóval szuper.

Íme néhány kép a lakásról:

Holnap megyünk az Ikeába vásárolni ezt-azt. Timi csinált nekem egy bevásárló listát, úgyhogy biztos még otthonosabb lesz majd a kégli. Ami pedig igazán otthonossá fogja tenni az ez. (Utólag is köszi Balázs a tippet.)

A lakás pedig itt van: a kék pöcök a Google, a piros pöcök a lakás (updateltem :P)

Gyakorlatilag amúgy lehet látni a Google-ből a lakást. Sajnos a wifi jelet nem lehet fogni, szerintem van valami a falakban, amivel zavarják:)

Még néhány apróság a lakásról. Megengedtem Peternek, hogy övé legyen a nagyobb háló, amihez külön fürdő van, mert én csak nyárig vagyok ebben a lakásban előre láthatólag. Aztán majd keresünk a helyemre valakit...nem lesz nehéz szerintem. Szóval Peteré a nagyobb szoba saját zuhanyzóval. Enyém a kisebb, de enyém cserébe a nagyobb fürdő, amiben kád is van.

Az ajtók.

Külön ki kell emelni, mert épeszű ember ilyen ajtókat nem csinál. Mindegyikben van egy lánc - direkt le is fényképeztem - ami behúzza az ajtót, ha kinyitod. Tehát elvileg nem lehet nyitva hagyni egyik ajtót sem. Erre az okos írek rájöttek a faék egyszerűségére, ezért minden ajtónál van egy műanyag kis bigyusz, amivel ki lehet ékelni az ajtót, hogy ne csukódjon be. Persze ezek meg olyan erősek, hogy néha az ék is simán elcsúszik a parkettán és becsukódik. FAIL. 

Villanykapcsolók és aljzatok.

Minden lakásban szerintem ugyanolyannak kell lennie, mint valami törvény. Ocsmányok. Jó, mondjuk nyilván a feladatukat jól ellátják, de hogy néznek már ki? Az aljzatokkal nincs nagy gond, sőt, ugye mindegyiknek van egy kapcsolója, amivel ki-be lehet kapcsolni - ez nem rossz. Szerencsére a mi lakásunkban, mivel elég új, bazisok aljzat van.

Víz.

Egész Dublinban szar a víz nyomása. Valahogy ők nem jutottak még el a víztoronyig. Minden lakásban van egy víz szivattyú - egyesekben a bojler mellett, mint nálunk, máshol pedig a kádnál. A miénk jó, mert automatikusan bekapcsol és van rendes nyomás, de például Ádámnál, ahol ugye eddig laktam, nincs így. Ott van egy kis doboz a falon, megnyitja a paraszt a vizet, aztán ráadja a szívást, letusol, lekapcsolja a szívást, elzárja a vizet. Ha előbb zárja el és aztán kapcsolja le a szivattyút, akkor csúnyán leéghet a cucc. 

Dolgos napok

Hát megkezdődött a munka. Na jó, ez nem igaz így teljesen, azt mondják a többiek, hogy egy ideig még nem kell félnem, hogy befognak, mert most egy 2 hetes tréning lesz. Jó is ez így, kellemesen hozzá lehet szokni az itteni dolgokhoz.

JÓ HÍR! A mai nappal aláírtuk Peterrel a szerződést, szóval van lakás. Timi már látta a képeket, majd hamarosan csinálok ide is valami okosságot, hogy szépen megjelenjenek. Elég pöpec a lakás, hatalmas, és nagyon szép. Ja, és konkrétan 1 percre van a Google épületétől. Pizsamában fogok átjárni.

A pénteki napom teljesen szabad, meg ugye jön a hétvége is, fogok egy-két postot még betenni.a Milyen az élet a Google-nál, milyen a város, milyenek az emberek, milyen az időjárás:)

Annyi mindent kell így egyszerre intézni, hogy nehéz mindenre időt szakítani. "Az embernek arra van ideje, amire akarja." - na persze:P

Kedves Mindenki!

Akkor ezennel útjára indul a blog, amin keresztül sok-sok izgalmas és kevésbé izgalmas infót fogok veletek megosztani a dublini létemről. Néhány dolog, mielőtt összefoglalnám, hogy mi is történt az első napokban

1. Bocsánat, hogy csak most, sajnos eddig csak hébe-hóba jutottam internethez, ami csak arra volt elég, hogy épp átfussam az e-mailjeim, ránézzek a facebookra, de semmi komolyabb.

2. Úgy tűnik, hogy a blogot olvasók összetétele elég változatos lesz. Család, barátok, volt munkatársak, kollégák... szóval megpróbálok a lehető legérthetőbb lenni, de persze ez egy személyes blog lesz, szóval, aki valamilyen oknál fogva nem ért valamit, mondjuk egy utalást, az sikítson egy kommentben. Ja és lesznek angol kifejezések, amire nyugodtan keressetek rá a Google-ben, ha nincs meg a jelentlése - ez leginkább a családomnak szólt:)

3. Idővel egyre többet tudok majd foglalkozni a bloggal, csinálok neki valami értelmes dizájnt, normális topikokat, de sajnos még most nincs időm ilyenre. Szebb és jobb lesz minden, csak idő kell hozzá.

Akkor lássuk.

Timi feltett a repülőre szerdán, elég későn, olyan 5 körül. Egyem a szívét, úgy sírt, hogy a check-in-es néni is megsajnált minket és elengedte az a cirka 1,5 kiló súlytöbbletet, amit a kettővel előttem álló csajnak ki kellett fizetnie. Aer Lingus - köszi. Timinek is mondtam, hogy nem szeretném, ha azt mondanánk, hogy elbúcsúzunk, mert az tényleg olyan rosszul hangzik, szóval mondjuk úgy, hogy nem látjuk élőben egymást egy darabig. 60 napig, pontosabban már csak 55 vagy hogy. Na, de folytatom. A biztonsági ellenőrzésen is simán átmentem, pedig kicsit izgultam, mert a táskám egyik zsebe televolt mindenféle kábellel, átalakítóval, routerrel, töltővel, szóval csupa olyan dologgal, amiből MacGyver lazán csinálna egy hidrogénbombát. De nem tűntem MacGuywernek, szóval semmi gond. Bent az első dolgom az volt, hogy betámadtam a gyutifrít. Vettem is két pálinkát, egy Gundel körtét és egy Vilmost. Alap. A Gundel ment Ádámnak (1), a hostomnak, aki volt olyan jófej, hogy felajánlotta, hogy amíg nem találok szállást, addig lakjak nála, a Vilmos pedig majd a lakásavatóra kell majd. By the way, a reptéren a gyutifrí elég olcsó. A Gundel pálinka 8€, a Vilmos 7€ körül volt. Baráti. Aki jön látogatóba, az most már tudja, hogy mi a belépő, igaz?

A repcsi kicsit hosszúnak tűnt, de nem vészes. Szerencsére teljesen egyedül ültem a soromban (egy sorban 3 szék van), szóval kényelmesen lehetett terpeszkedni. A reptérbusszal kicsit megszívtam, mert volt egy kisebb kavar a buszokkal, aztán meg rossz buszhoz irányítottak, de végül csak egy fél órát kellett rám várniuk a srácoknak. A srácok: Ádám, akinél még most is lakok ugye, illetve Peter (2), a szlovák srác, akivel együtt fogunk lakni. Lecuccoltam Ádámnal és átjött egy másik magyar srác is, Gábor, aki szintén abban a csapatban van, amiben én leszek. Lassan egy éve van itt, szóval ő már eléggé kiismeri magát, ő lesz a buddy-m, vagyis a mentorom. Szóval így négyen gyorsan meg is ünnepeltük, hogy megjöttem, lenyomtunk egy üveg pálinkát, néhány Guinness-t és egy számomra új szlovák töményt, Tatratea-t. Nagyon finom kis dolog, ajánlom mindenkinek. Érdekes egyébként, hogy lazán eliszogattunk és elbeszélgettünk hajnal 4-ig, úgy, hogy a 3 srác másnap dolgozott:) Na jó, mielőtt bárki azt hinné, hogy lazázás van, azt azért meg kell jegyezni, hogy hétköznap ők sem szoktak kirúgni ennyire a hámból, csak ez egy kivételes alkalom volt.

Csütörtökön semmi izgalmas, inkább lábadozás:) Mondjuk bementem a városba, megnéztem, hogy mi a szitu és vettem néhány dolgot, amit a súlyhatár miatt alapból nem hoztam (sampon, borotválkozós cuccok). Dublinról, meg arról, hogy mi változott a 2 évvel ezelőtt állapotokhoz képest, majd később írok még.

Péntek viszont már érdekesebb volt. Végre találkoztam a többi Nooglerrel (3)! Ez a nap a "relocation meeting" jegyében telt, vagyis ebédeltünk egy jót - na majd erről is fogok írni, külön Kovács Máté gasztro-szakértőnek dedikálva - aztán pedig egy rövidebb előadást hallgattunk meg arról, hogy a lakáskeresésnél mire kell figyelni, hogy kell elkezdeni. Ezt követte egy laza 2 órás buszozás a városban: megmutattak mindent, ami izgi, sok nevezetességet, olyanokat is, amiket mi sem néztünk meg 2 évvel ezelőtt. Aztán egy kis sörözés vette kezdetét egy Google-höz közeli pub-ban, vagyis szocializálódás, ismerkedés. Elég sokan jöttek más országokból is és a legtöbben ugyanazt fogják csinálni, amit én.

A hétvége szabad volt, szóval vettem is egy SIM-kártyát a Meteornál. Majd aki jön, annak megadom a számom, most még nincs értelme. Ádámmal elmentünk abba a Lidl-be, ahol régebben is mindig vásároltunk... hát ott semmi nem változott ott.

Holnap, azaz hétfőn (ezt a bejegyzést vasárnap este írtam) beindul az élet végre. Lesz gépem, belépőm, végre szabad bejárásom lesz és lesz internetem is. Ígérem megpróbálom a lehető leggyakrabban frissíteni a blogot, de szintén hétfőtől elindul a tréning. Na meg az ismerkedés a többiekkel. Na meg a lakás-vadászat. Mondjuk ez utóbbi talán nem akkora gond, Peter eléggé benne van már, az is lehet, hogy hétfőn este már meglesz a saját lakásunk. Találtunk egy nagyon jót, gyakorlatilag a Google épülete mellett. Na, de majd a lakás dolgokról is írok később egy külön postban:)

Bocsánat, ha valami fontosat kihagytam volna, de annyi mindenről lehetne írni, hogy azt már el sem olvasnátok, szóval inkább szépen lassan adagolom a dolgokat.

Csók mindenkinek!

Vili

1. Ádám decemberben kezdett a Google-nél és ugyanazt csinálja, amit én fogok. Neki is van barátnője, ráadásul régebbi motoros, mint én. A barátnője január végén jön ki, ő is ideköltözik, szóval addig maradhatok, amíg A) nem találok szállást B) meg nem jön a barátnője.

2. Peter: az egész Google-dolog mondhatni vele kezdődött. Írt egy e-mail egy szlovák lánynak, akivel Timivel együtt dolgoztunk Amerikában, a summer camp-ben, hogy a magyar csapatba keresnek magyar embert. Anna, a szlovák lány pedig továbbította nekem is a mailt és Peter felvette velem a kapcsolatot. Ő már itt van szeptember óta és szintén azt csinálja, amit én fogok, csak ő a szlovák piacon. Együtt lakik egy szintén szlovák csajjal, de mondjuk úgy, hogy kicsit más az életvitelük, ezért el akar költözni. Így jött, hogy költözzünk össze. Akik majd jönnek meglátogatni, fognak vele találkozni, illetve még biztos fogok róla írni később is.

3. Noogler = new googler, vagyis új google munkatárs