Noogler tréning Day 1

Tegnap megtört a jég: végre megismerkedtem a velem együtt kezdő nemzetközi bagázzsal. 11-en voltunk, ez elég kevés ahhoz képest, hogy Viliék annak idején 70-en. A Google recepcióján találkoztunk (ahogy azt elképzelitek: mindenki megilletődve, neveket képtelenség megjegyezni, mindenki izgul), egy ír nő, Emma vett minket szárnyai alá. Elmentünk ebédelni együtt az egyik Google kajáldába, mindenki ámult-bámult, hogy aztaaa mennyiféle kaja, aztaaa, sushiiii stb. Utána kb. 3 órás fejtágítást tartott Emma: hol érdemes lakást nézni, mire kell figyelni, mik az előnyei és hátrányai egy ismeretlen emberrel való összeköltözésnek, mennyi az átlagos lakbér, stb. Ezek alapján arra jutottam, hogy nagyon jó lakást választottunk Vilivel, és nem kicsit megkönnyebbültem, hogy ez a lakáskeresési macera nem igazán érint engem. A társak ezerrel keresnek, valaki már talált, valaki még keres, leginkább stresszelnek szegények.

A társaság elég vegyes: 4 olasz, 1 izraeli, 1 svéd, 2 holland, 1 francia, 1 szlovén. Az egyik csajjal egyből egy húron pendültünk, kávéztunk, dumáltunk, meg a buszos városnézésen is jót szórakoztunk. A fejtágítás után buszba pakoltak minket, ahol egy Tania nevű nagyon vicces csaj vezetésével végigfurikáztunk a városon. Ez idő alatt rengeteg fun factet tudtam meg Dublinról, ezekből a teljesség igénye nélkül néhány:

- jövő héten jön az angol királynő
- 24-én jön Obama, akinek az ük-ük-ükapja ír volt. Úgyhogy a dublini hivatalos látogatása mellett elnéz egy isten háta mögötti ír faluba, ahol a fentebb említett ük-ük-ükapa született.
- a Guinness gyárban naponta (!) 2,5 millió pint Guinness gyártanak. Ennek a fele(!) elfogy Írországban, a másik felét exportálják. Ha!
- szokás, hogy az ír nők szülés után egyből kapnak egy pohár Guinness-t. Ezzel gondolom átadják a gyermeknek az ír életérzést, valamint jobban is alszanak azok a babák, akik ilyen guinnesses anyatejet isznak.
- a Phoenix Park-ban található hatalmas Wellington Monumentet Lord Wellington tiszteletére emelték, aki bár megnyerte a waterloo-i csatát az angoloknak, nem volt túl büszke ír származására. Idézem: "coming from a stable doesn't make you a horse" (kb.: attól, hogy istállóban születtél, nem leszel te is ló). Így nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Mindazonáltal a gumicsizmát (wellington boots/wellies) róla nevezték el, mert nem szerette, ha a csodás ír időjárástól lovaglás közben sáros lesz a szép bőrcsizmája. Hasonlóan a Beef Wellington is róla kapta a nevét.
- szintén a Phoenix parkban található a csodaszép amerikai nagykövetség (oda megy Obama), tőle nem messze pedig az ír miniszterelnök rezidenciája. Megbizonyosodtunk róla, hogy a konyhában ég a villany - ez éjjel-nappal így van, mert szimbolikusan ez mutatja a fényt a világ összes ír emberének. Egy női elnök vezette be. Hát nem szép?
- a Liffey folyó 6 óránként éli át az árapály szépségeit, ennek eredményeképpen néha látni fókákat a város folyójában. Ezentúl direkt figyelem majd!
- a lóhere azért az ország jelképe, mert Szent Patrik, aki megtérítette a pogány keltákat azon magyarázta a népnek a Szentháromságot. Kíváncsi lennék, mit talált ki, ha négylevelűt talált!
- a U2 minden tagja a mai napig Dublinban él. Szinte mindennapi esemény találkozni velük a Grafton Streeten és pubokban. Zaklatni őket gáz dolog és csak a turisták csinálják.

Volt még csomó izgi infó, de elfelejtettem őket. Azért ezekből is látszik, milyen jó kis ország ez.

A tegnapi noogler banzáj egy pubban ért véget, mindenki hamar szétszéledt, mert lakást keresgélni. Ma este 10-kor(!) újra kocsmázunk. És még csak nem is egy spanyol szervezte! :)

Végül ma Vilivel voltunk a városban, vettünk egy Irish Cooking szakácskönyvet, majd vettünk csomó zöldséget meg hátszínt és fantasztikus lakomát rittyentettünk. A jó hír a nap végére pedig az, hogy jönnek Mátéék június végén, yaay!

Be a Fan