Nagyon későn ment a gépünk Las Vegas-ból Oahu-ba, de úgy voltunk vele, hogy inkább minél hamarabb érjünk oda, minél több időt akartunk ott lenni (Las Vegasban meg úgy is voltunk már 2 éve). Így hajnali 5-kor szálltunk le Honoluluban, de szerencsére a kocsinkat fel tudtuk venni. Már mikor beszálltunk a buszba, ami elvitt minket a kocsibérlő épülethez, akkor tudtuk, hogy ez a hely nagyon nekünk való. Reggel 5-6-kor már kellemes idő volt, finom nyári illatok... aloha életérzés. Amikor a Dollar kölcsönzőben megkaptuk a kocsink kulcsait, akkor láttuk, hogy Mustangot kaptunk, de a színt nem sejtettük. Kimentünk a parkolóba, megálltunk az út közepén, két oldalt sorban a Mustangok. Timi megnyomta a riasztót és láttuk, ahogy a "gyönyörű" kék Mustangunk lámpái felvillantak. Mint azt utólag megtudtuk, ezt hívják "electric blue"-nak - mi csak douchebag autónak hívtuk, amit valahogy úgy lehet lefordítani, hogy "felvágós kocsi" (és akkor nagyon szépen fogalmaztunk). Amúgy nem volt vele gond, meg szép is volt, csak ordított róla, hogy KÜLFÖLDIEK VAGYUNK! Csak belülről lehetett volna kicsit tisztább...
Beszálltunk, a tető mardt fent, még ismerkedtünk a hellyel, a kocsival.
Honolulu a sziget déli részén van, mi pedig a híres North Shore-ra foglaltunk szállást (ez az északi part). Miért ide és miért híres? Azért, mert úgy voltunk vele, hogy nem akartunk a tömeg turizmusba bekerülni és csak azokat a dolgokat látni, amit a sok amerikainak megmutatnak - és nagyon jól tettük, de erről majd később bővebben! Azért híres ez a hely, mert ez itt a szörfözés mekkája: a legnagyobb hullámok vannak itt és a nagy versenyeket is itt rendezik.
Szóval elég korán volt, mi meg nem akartunk túl korán megérkezni a helyre, ezért elindultunk a sziget kelet oldala felé (a sziget közepén megy amúgy az út, ami összeköti Honolulut az északi parttal, egy másfél órás út egyébként). Megnéztünk egy-két partot, de elég fáradtak voltunk, meg reggelente egy kicsit felhős is a hely, szóval még akkor nem voltunk annyira lenyűgözve. Aztán végül úgy voltunk vele, hogy elég időt vártunk, irány a szállás. Na a szállás egy külön posztot érdemel, úgyhogy akkor most itt abba is hagyom, ezzel folytatjuk holnap :)
vili
