Lila kar + duzzadt térd = aranyérem

Igen, igen, lógunk még Hawaii-os posztokkal, meg néhány update is várat magára az esküvővel kapcsolatban, de most megint sok minden történik. Majd azokról is írunk (ehe), de most mindenképp ide is ki akartam tenni, hogy 

ÍR BAJNOKOK VAGYUNK!!4!

Egész évben erre készültünk, az edzéseken is olyan dolgokat gyakoroltunk, amikkel meg lehet fingatni az ellenfelet, és hát megérte! A Dublin International, a másik csapat, egyfeszt nyerte a bajnokságot. Már vagy 4-5ször ők nyertek, míg tavaly nem jöttem a csapathoz! Hehe... najó nem azért, de tényleg kellett egy-két jó játékos az Astra HC-be, hogy felvegye a versenyt a DI-vel. Amúgy ők ilyen igazi mocskos csapat: alattamos ötések, agresszív játék, pofázás, ha valami nem tetszik nekik, akkor meg szétesnek. 

Nagyon szuper meccs volt, azt mondták a nézők is, hogy élvezetes volt nézni. Végig mi iránítottuk a meccset. Vezettünk egyel-kettővel, aztán feljöttek, aztán elléptünk, aztán feljöttek... a végére pont feljöttek és 27-27 lett. Jött a kétszer 5 perc hosszabbítás, amibe bedaráltuk őket: 30-28 volt ide az első 5 perc után, a vége pedig 35-31. Teljesen megérdemeltük.

A játékvezetőkre most nem lehetett panasz. Nagyon jól megfogták a meccs elején a pofázást, az első 10 percben sztem meg vagy 2-3 sárgát iszórtak a DI-nál. Mi meg tudtuk, hogy mi vagyunk az under dog, szóval kussoltunk. De azért mindekét oldalon voltak hibás döntések, csak a korábbi tapasztalattal ellentétben ez kiegyensúlyozott volt.

És mi volt ára? Hát bal vállam kicsit fáj, a jobb bickóm szét van marva és lilás-zöldes színekben pompázik. A legrosszabb viszont a jobb térdem. A 10-ik percben egy befordulás-feugrás során meglöktek a levegőben, kibillentem az egynesúlyomból, de e a labdát el tudtam dobni. Ez viszont azt eredményezta, hogy nem tudtam kézzel tompítani így a jobb térdem belső oldalára érkeztem a pehely testemmel. Rögtön le kellett ülnöm, mert nem bírtam lábraállni. Fagyasztás, kis mozgatás, 5 perc után vissza tudtam menni és végig is nyomtam a meccset. Kellett is, mert jól ment a védekezés, lőttem 3-4 gólt, csináltam 2-3 hetest. Aztán persze amikor lepihentem, akkor jött a gond. Úgy bevizesedett a térdem, hogy alig bírtam hajlítani. Szerencsére tudok lépni, tudom terhelni, nem fáj ha csak úgy van, de azért nagyon halítani nem tudom. Jegeltem, kentem, most lentebb is ment, remélem pár nap és jobban leszek. De mindegy, megérte, hisz végre odabasztunk ezeknek a nagyképű köcsögöknek - már bocsánat :D

És ugye most az van, hogy mehetünk az EHF kupára játszani más csapatokkal. Még vizgáljuk, hogy mik lennének a költségek, de mindenképp szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel, mert aztán így lesz mit mesélni az unokáknak.:

Vili