Kedves érdeklődők,
Itt Timi jelentkezik, és ahogy ígértem, elkezdem a blogot; Vili kívánságára mindketten erre a blogra fogunk írni, úgyhogy remélhetőleg ez még több olvasnivalót jelent nektek. :)
Egy kis GYIK/FAQ alaphangként:
Hol vagy? – Dublinban, a Google európai központjában fogok dolgozni
Mikortól? – Hétfőn kezdek, tegnap jöttem
Miért? – Visszautasíthatatlan ajánlatot kaptam :), és nem mellékesen Vilivel ismét egyesíthetjük erőinket
Még otthon történt:
Miután szomorúan elbúcsúztam Magyarország legjobb munkahelyétől és a világ legjobb kollégáitól, elkezdtem a különböző adminisztrációs feladataimat elintézni. EUR-számla, egészségpénztári tagság szüneteltetése, önkéntes nyugdíjpénztár stb. Ezek idegesítő, de fontos dolgok. Anyával elmentünk az OEP-hez, megtudni, hogyan is működik ez a TB-dolog akkor, ha külföldön élsz. A dolog irtó bonyolult, de a lényeg, hogy be kell (elvileg) jelenteni az ideigenes külföldi tartózkodást, itt Írországban kell TB-t fizetni, és az itt kiváltott eu-i TB-kártyával kaphatok otthon alapellátást. Bye-bye, egészségügyi turizmus! Persze a gyakorlatban senki nem így csinálja, úgyhogy van még egy kis időm, hogy kitaláljam a legjobb megoldást.
Tegnap anya és apa felvitt minket Pestre, összeszedtük a cuccokat. A pakolás egészen jól sikerült, csak a könyveimet nem tudtam hozni :( Ezen kívül minimális mennyiségű ruha maradt még otthon, de bízom benne, hogy Jankinál jó helyen vannak. A Liszt Nemzetközi Budapest Ferenc Repülőtéren megcsodáltuk az új SkyCourt-ot, illetve anyáék csak kívülről tudták. Nagy nehezen elbúcsúztunk apáéktól, nekem a szívem majd megszakadt, Vili még bent a duty free-ben is próbált vigasztalgatni. Nem könnyű ám!
Este 10 körül megérkeztünk. Fontos tudni, hogy csak május 19-én költözhetünk be az új házunkba, addig itt Vili régi lakásában csövezek. Vili szobája nem lehet nagyobb, mint 6 négyzetméter, a szekrényébe a sajét cuccai sem férnek be, így a ma délelőttömet azzal töltöttem, hogy a ruháimat a nappali egyik kanapéján próbáltam minél gusztusosabb halmokba rendezni. Aztán a nyakamba vettem a dublini city centert, és vásároltam hajszárítót, tisztálkodószereket, törölközőket, kaját. A jelek szerint valami gáz van a bankkártyámmal, tegnap a reptéren még vettem fel vele készpénzt, ma már minden vásárlásnál visszadobta a gép, mondván, PIN locked. Érdekes. Azért szerencsére sikerült jó sok pénzt elköltenem, szóval aggodalomra semmi ok!
Itthon nekiálltam anya receptje alapján tojáslevest főzni. Ezzel kapcsolatban két nagyon fontos dolgot tanultam meg:
1. a “cumin” eddigi hitemmel ellentétben CSAK római köményt jelent. Rendes köménymagot nem találtam. Szerencsére Vili szlovák lakótársa konyhai cuccai között találtam eredeti szlovák köménymagot!
2. itt nincs rendes ecet. A “malt vinegar” (malátaecet?) tűnt a legközelebbinek, azt vettem meg, raktam kicsit a levesbe, hát nem az igazi.
Végül viszont kicsit bár sótlan lett, de nagy sikert aratott. A szlovák srác egyenesen imádja.
Holnap van a legelső tréningem, az én nooglereim vesznek rajta részt – tehát holnap fogok először találkozni a velem egyszerre kezdő újakkal! Remélem lesznek jófejek, ez az esti kocsmázás keretein belül villámgyorsan ki fog derülni. A hétvégén erről is írok majd.
Az idő tipikus: este esett, reggel hűvös volt, a városban sétálgatásközben megint rájöttem, hogy melegebb van, mint ahogy bentről tűnik, aztán délutánra kisütött a nap. Azt hiszem, ez már mindig így lesz!
Hamarosan újra jelentkezem, addig is stay tuned!
Akkor ezennel útjára indul a blog, amin keresztül sok-sok izgalmas és kevésbé izgalmas infót fogok veletek megosztani a dublini létemről. Néhány dolog, mielőtt összefoglalnám, hogy mi is történt az első napokban
1. Bocsánat, hogy csak most, sajnos eddig csak hébe-hóba jutottam internethez, ami csak arra volt elég, hogy épp átfussam az e-mailjeim, ránézzek a facebookra, de semmi komolyabb.
2. Úgy tűnik, hogy a blogot olvasók összetétele elég változatos lesz. Család, barátok, volt munkatársak, kollégák... szóval megpróbálok a lehető legérthetőbb lenni, de persze ez egy személyes blog lesz, szóval, aki valamilyen oknál fogva nem ért valamit, mondjuk egy utalást, az sikítson egy kommentben. Ja és lesznek angol kifejezések, amire nyugodtan keressetek rá a Google-ben, ha nincs meg a jelentlése - ez leginkább a családomnak szólt:)
3. Idővel egyre többet tudok majd foglalkozni a bloggal, csinálok neki valami értelmes dizájnt, normális topikokat, de sajnos még most nincs időm ilyenre. Szebb és jobb lesz minden, csak idő kell hozzá.
Akkor lássuk.
Timi feltett a repülőre szerdán, elég későn, olyan 5 körül. Egyem a szívét, úgy sírt, hogy a check-in-es néni is megsajnált minket és elengedte az a cirka 1,5 kiló súlytöbbletet, amit a kettővel előttem álló csajnak ki kellett fizetnie. Aer Lingus - köszi. Timinek is mondtam, hogy nem szeretném, ha azt mondanánk, hogy elbúcsúzunk, mert az tényleg olyan rosszul hangzik, szóval mondjuk úgy, hogy nem látjuk élőben egymást egy darabig. 60 napig, pontosabban már csak 55 vagy hogy. Na, de folytatom. A biztonsági ellenőrzésen is simán átmentem, pedig kicsit izgultam, mert a táskám egyik zsebe televolt mindenféle kábellel, átalakítóval, routerrel, töltővel, szóval csupa olyan dologgal, amiből MacGyver lazán csinálna egy hidrogénbombát. De nem tűntem MacGuywernek, szóval semmi gond. Bent az első dolgom az volt, hogy betámadtam a gyutifrít. Vettem is két pálinkát, egy Gundel körtét és egy Vilmost. Alap. A Gundel ment Ádámnak (1), a hostomnak, aki volt olyan jófej, hogy felajánlotta, hogy amíg nem találok szállást, addig lakjak nála, a Vilmos pedig majd a lakásavatóra kell majd. By the way, a reptéren a gyutifrí elég olcsó. A Gundel pálinka 8€, a Vilmos 7€ körül volt. Baráti. Aki jön látogatóba, az most már tudja, hogy mi a belépő, igaz?
A repcsi kicsit hosszúnak tűnt, de nem vészes. Szerencsére teljesen egyedül ültem a soromban (egy sorban 3 szék van), szóval kényelmesen lehetett terpeszkedni. A reptérbusszal kicsit megszívtam, mert volt egy kisebb kavar a buszokkal, aztán meg rossz buszhoz irányítottak, de végül csak egy fél órát kellett rám várniuk a srácoknak. A srácok: Ádám, akinél még most is lakok ugye, illetve Peter (2), a szlovák srác, akivel együtt fogunk lakni. Lecuccoltam Ádámnal és átjött egy másik magyar srác is, Gábor, aki szintén abban a csapatban van, amiben én leszek. Lassan egy éve van itt, szóval ő már eléggé kiismeri magát, ő lesz a buddy-m, vagyis a mentorom. Szóval így négyen gyorsan meg is ünnepeltük, hogy megjöttem, lenyomtunk egy üveg pálinkát, néhány Guinness-t és egy számomra új szlovák töményt, Tatratea-t. Nagyon finom kis dolog, ajánlom mindenkinek. Érdekes egyébként, hogy lazán eliszogattunk és elbeszélgettünk hajnal 4-ig, úgy, hogy a 3 srác másnap dolgozott:) Na jó, mielőtt bárki azt hinné, hogy lazázás van, azt azért meg kell jegyezni, hogy hétköznap ők sem szoktak kirúgni ennyire a hámból, csak ez egy kivételes alkalom volt.
Csütörtökön semmi izgalmas, inkább lábadozás:) Mondjuk bementem a városba, megnéztem, hogy mi a szitu és vettem néhány dolgot, amit a súlyhatár miatt alapból nem hoztam (sampon, borotválkozós cuccok). Dublinról, meg arról, hogy mi változott a 2 évvel ezelőtt állapotokhoz képest, majd később írok még.
Péntek viszont már érdekesebb volt. Végre találkoztam a többi Nooglerrel (3)! Ez a nap a "relocation meeting" jegyében telt, vagyis ebédeltünk egy jót - na majd erről is fogok írni, külön Kovács Máté gasztro-szakértőnek dedikálva - aztán pedig egy rövidebb előadást hallgattunk meg arról, hogy a lakáskeresésnél mire kell figyelni, hogy kell elkezdeni. Ezt követte egy laza 2 órás buszozás a városban: megmutattak mindent, ami izgi, sok nevezetességet, olyanokat is, amiket mi sem néztünk meg 2 évvel ezelőtt. Aztán egy kis sörözés vette kezdetét egy Google-höz közeli pub-ban, vagyis szocializálódás, ismerkedés. Elég sokan jöttek más országokból is és a legtöbben ugyanazt fogják csinálni, amit én.
A hétvége szabad volt, szóval vettem is egy SIM-kártyát a Meteornál. Majd aki jön, annak megadom a számom, most még nincs értelme. Ádámmal elmentünk abba a Lidl-be, ahol régebben is mindig vásároltunk... hát ott semmi nem változott ott.
Holnap, azaz hétfőn (ezt a bejegyzést vasárnap este írtam) beindul az élet végre. Lesz gépem, belépőm, végre szabad bejárásom lesz és lesz internetem is. Ígérem megpróbálom a lehető leggyakrabban frissíteni a blogot, de szintén hétfőtől elindul a tréning. Na meg az ismerkedés a többiekkel. Na meg a lakás-vadászat. Mondjuk ez utóbbi talán nem akkora gond, Peter eléggé benne van már, az is lehet, hogy hétfőn este már meglesz a saját lakásunk. Találtunk egy nagyon jót, gyakorlatilag a Google épülete mellett. Na, de majd a lakás dolgokról is írok később egy külön postban:)
Bocsánat, ha valami fontosat kihagytam volna, de annyi mindenről lehetne írni, hogy azt már el sem olvasnátok, szóval inkább szépen lassan adagolom a dolgokat.
Csók mindenkinek!
Vili
1. Ádám decemberben kezdett a Google-nél és ugyanazt csinálja, amit én fogok. Neki is van barátnője, ráadásul régebbi motoros, mint én. A barátnője január végén jön ki, ő is ideköltözik, szóval addig maradhatok, amíg A) nem találok szállást B) meg nem jön a barátnője.
2. Peter: az egész Google-dolog mondhatni vele kezdődött. Írt egy e-mail egy szlovák lánynak, akivel Timivel együtt dolgoztunk Amerikában, a summer camp-ben, hogy a magyar csapatba keresnek magyar embert. Anna, a szlovák lány pedig továbbította nekem is a mailt és Peter felvette velem a kapcsolatot. Ő már itt van szeptember óta és szintén azt csinálja, amit én fogok, csak ő a szlovák piacon. Együtt lakik egy szintén szlovák csajjal, de mondjuk úgy, hogy kicsit más az életvitelük, ezért el akar költözni. Így jött, hogy költözzünk össze. Akik majd jönnek meglátogatni, fognak vele találkozni, illetve még biztos fogok róla írni később is.
3. Noogler = new googler, vagyis új google munkatárs
