Gondoltam, hogy gyorsan megosztok veletek egy linket:
http://www.home-designing.com/2013/02/googles-new-office-in-dublin
Még pár hónapja volt bent az irodában egy fotó stáb, akik csináltak néhány nagyon menő képet az új épületről. Nagyon jók a képek, jól összefoglalják, hogy miképpen is nézünk ki belülről. Azért hozzá kell tenni, hogy 1-2 kép nem az új épületről van, hanem a mellettünk lévő épület, ahol a mérnökök vannak - persze ez semmit nem ront az élményen.
Akik értenek angolul, azoknak ajánlom a cikket elolvasásra, akik nem, azoknak csak a képeket.
2013. február 17., vasárnap
2013. február 8., péntek
Orvosi élmények
A hét nagy részét (keddtől péntekig) itthon töltöttem, mégpedig ágyban, mivel kedd reggelre arra ébredtem, hogy a vissza-visszatérő torokfájásomból durva fülfájás lett. A közérzetem 10-es skálán 2-es körül mozgott, úgyhogy be se mentem dolgozni, hanem megpróbáltam gyorsan orvost keríteni magamnak.
Írországban úgynevezett GP (general practitioner) rendszer van, ami pont ugyanaz, mint a magyar háziorvos, azzal a kivéltellel, hogy időpontot kell kérni, elég sok pénzbe kerül, és több mindent csinál kicsit, mint az otthoni háziorvos.
Aznapra nem is, de szerdára már kaptam időpontot a Hanover Medical Centerbe, amit a céges levelezőlistán is lelkesen ajánlgattak. Egy női dokihoz kerültem, aki nagyon rendes volt, alaposan megvizsgált, igyekezett elkerülni az antibiotikum felírását (és igaza lett, a felírt Nurofen-Paracetamol kombó remekül rendbehozott 1 nap alatt), illetve felvilágosított az ír rákszűrési rendszerről, amit szintén a GP tud megcsinálni.
A GP-k díja helyenként változik, én 60 EUR-t fizettem, ebből a biztosításunk 45 vagy 50 EUR-t áll. Nem tudom pontosan, hogy aki nem rendelkezik privát egészségbiztosítással, annál hogy megy: gyanítom, hogy nekik a kórházakban vagy sürgősségi rendelőkben, sorbanállás alapján megy a dolog.
Adóügyekben is kezdünk képbe kerülni (lassan 2 év után épp ideje...): a napokban küldte a cég az ún. P60 formot, ami az előző év adóügyi összesítője, és ez alapján lehet kérni a Revenue Office-tól az éved összesítését. Ezen felül most fogjuk kérni az olyan egészségügyi szolgáltatások adóvisszatérítését, amikre ez jár (pl. Vili szemműtétje, nekem fogszabályzó).
Most folytatom a gyógyulást.
Írországban úgynevezett GP (general practitioner) rendszer van, ami pont ugyanaz, mint a magyar háziorvos, azzal a kivéltellel, hogy időpontot kell kérni, elég sok pénzbe kerül, és több mindent csinál kicsit, mint az otthoni háziorvos.
Aznapra nem is, de szerdára már kaptam időpontot a Hanover Medical Centerbe, amit a céges levelezőlistán is lelkesen ajánlgattak. Egy női dokihoz kerültem, aki nagyon rendes volt, alaposan megvizsgált, igyekezett elkerülni az antibiotikum felírását (és igaza lett, a felírt Nurofen-Paracetamol kombó remekül rendbehozott 1 nap alatt), illetve felvilágosított az ír rákszűrési rendszerről, amit szintén a GP tud megcsinálni.
A GP-k díja helyenként változik, én 60 EUR-t fizettem, ebből a biztosításunk 45 vagy 50 EUR-t áll. Nem tudom pontosan, hogy aki nem rendelkezik privát egészségbiztosítással, annál hogy megy: gyanítom, hogy nekik a kórházakban vagy sürgősségi rendelőkben, sorbanállás alapján megy a dolog.
Adóügyekben is kezdünk képbe kerülni (lassan 2 év után épp ideje...): a napokban küldte a cég az ún. P60 formot, ami az előző év adóügyi összesítője, és ez alapján lehet kérni a Revenue Office-tól az éved összesítését. Ezen felül most fogjuk kérni az olyan egészségügyi szolgáltatások adóvisszatérítését, amikre ez jár (pl. Vili szemműtétje, nekem fogszabályzó).
Most folytatom a gyógyulást.
2013. február 2., szombat
Humuhumunukunukuapuaa
Mostanában olyan hírek érkeznek ide Dublinba, hogy a magyar irodalmi elit értetlenkedve áll az előtt, hogy én (Timi) mostanában kissé hanyagoltam a blogírást. Mivel a műértőknek semmiképp nem szeretnék csalódást okozni, és persze Vili is erősen noszogotat, hát parancsoljatok, a visszatérést olvashatjátok.
Persze tipikusan a leghálásabb feladatot vállaltam magamra, vagyis a legizgibb témát: utazás! Úgy tűnik, idén az év első 4 hónapjában lenyomjuk kb. az egész évre tervezett pihenést/nyaralást, mivel február végén síelni megyünk, április első két hetében pedig jön a várva várt USA-trip, amit a céges Las Vegas-i konferencia után egy Hawaii egyhetes úttal zárunk.
Síelés
Vili igazából évek óta szeretne megint síelni, de valahogy nem jött össze az utóbbi 4 évben. Most aztán jól elhatároztuk, és végül a volt Ságváris olasz sítábor mellett döntöttünk. Nekem az eddigi két szlovák síelés után biztos nagyon izgi lesz egy ilyen nagy pálya, és persze remélem, hogy végre rendesen meg is tanulok. Vettünk sícipőt is mindketten, ez egy mintegy másfél órás mutatvány volt, mivel nagyon nehezen tudtak szegény boltosok rájönni, hogy miért is nyomja oldalt a lábszáramat a cipő, ezt végül különféle betétek bepakolászásával sikerült enyhíteni. A cipő maga gyakorlatilag plüssállatokkal van bélelve, biztos kényelmes lesz, Vilié viszont elég futurisztikus és performansz-centrikus.
A síelésben az lesz a legeslegjobb (amellett, hogy whisky-s tojáslikőrt fogok inni literszám a hüttében), hogy Árpád is jön velünk, szóval a sok-sok bepótolnivaló beszélgetést síelés, hüttézés és szaunázás közben tudjuk megejteni. Csatlakozik hozzánk két dublini barátunk is, akiknek ez lesz az első síelése, szóval szerintem nagyon jól fogjuk magunkat érezni. A hotelben teljes wellness center is van, szaunával és miegyébbel, igazán megéri az 5 nap szabit.
Síelés után, március első hetében én nem is jövök egyből vissza, hanem Pesten maradok egy hetet dolgozni és ügyféltalálkozózni. Amikor visszajövök, Kata átjön egy hétvégére Londonból, majd miután elmegy, már pakolhatunk is az év fénypontjára, az amerikai útra!
Las Vegas
Anélkül, hogy túl sok részletbe belemennék, húsvétkor egy konferenciára utazunk Las Vegasba, erről már sokatoknak meséltünk. A konferencia előtt, ha minden jól megy, még 2 napot töltünk Vegasban, a Flamingo hotelben (őszinte leszek, medence alapján választottuk a hotelt), majd előadásokra megyünk 2 napig. Amint véget ér, pénteken felülünk a Hawaiian Airlines járatára (melynek lefoglalását két igen hosszú és fáradtságos telefonhívás során sikerült csak elérni, és még mindig gond van az egyik jegyemmel), és meg sem állunk Oahu szigetéig!
Hawaii
A bejegyzés címe valószínűleg sokat mond mindazoknak, akik látták a Forgetting Sarah Marshall című opuszt, vagy csak képben vannak Hawaii óceánjának élővilágával, mivel a humuhumunukunukuapuaa Hawaii nemzeti hala (vagy volt, erről megoszlanak a vélemények):
Reményeink szerint ilyen halacskákból fogunk sok-sokat látni, amíg a szigeten leszünk. Elsőre furcsa lehet, hogy miért épp Hawaiira megyünk, de úgy döntöttünk, hogy ha már Las Vegasig elvisznek minket, akkor kicsit messzebb is nézelődhetünk, hiszen Európából nem nagyon tudom elképzelni, hogy direkt Hawaiira menjünk (Vegastól még 6 óra repülőút). Azonban ha már ilyen szerencse ért minket, hogy a nyugati partra mehetünk megint, az áprilisi nyaralás mellett döntöttünk.
A nyaralásnak a barangolós-aktív oldalát fogjuk meg, egy Jeep-et fogunk bérelni, és egy részben falak nélküli, fák közé épült házikóban fogunk megszállni, amelynek a nappalija itt látható:
Amióta lefoglaltuk az utat, gyakorlatilag mindennap az útikönyvet, a netet és a Groupon-t bújjuk, és az alábbi programterveket állítottuk fel:
Persze tipikusan a leghálásabb feladatot vállaltam magamra, vagyis a legizgibb témát: utazás! Úgy tűnik, idén az év első 4 hónapjában lenyomjuk kb. az egész évre tervezett pihenést/nyaralást, mivel február végén síelni megyünk, április első két hetében pedig jön a várva várt USA-trip, amit a céges Las Vegas-i konferencia után egy Hawaii egyhetes úttal zárunk.
Síelés
Vili igazából évek óta szeretne megint síelni, de valahogy nem jött össze az utóbbi 4 évben. Most aztán jól elhatároztuk, és végül a volt Ságváris olasz sítábor mellett döntöttünk. Nekem az eddigi két szlovák síelés után biztos nagyon izgi lesz egy ilyen nagy pálya, és persze remélem, hogy végre rendesen meg is tanulok. Vettünk sícipőt is mindketten, ez egy mintegy másfél órás mutatvány volt, mivel nagyon nehezen tudtak szegény boltosok rájönni, hogy miért is nyomja oldalt a lábszáramat a cipő, ezt végül különféle betétek bepakolászásával sikerült enyhíteni. A cipő maga gyakorlatilag plüssállatokkal van bélelve, biztos kényelmes lesz, Vilié viszont elég futurisztikus és performansz-centrikus.
A síelésben az lesz a legeslegjobb (amellett, hogy whisky-s tojáslikőrt fogok inni literszám a hüttében), hogy Árpád is jön velünk, szóval a sok-sok bepótolnivaló beszélgetést síelés, hüttézés és szaunázás közben tudjuk megejteni. Csatlakozik hozzánk két dublini barátunk is, akiknek ez lesz az első síelése, szóval szerintem nagyon jól fogjuk magunkat érezni. A hotelben teljes wellness center is van, szaunával és miegyébbel, igazán megéri az 5 nap szabit.
Síelés után, március első hetében én nem is jövök egyből vissza, hanem Pesten maradok egy hetet dolgozni és ügyféltalálkozózni. Amikor visszajövök, Kata átjön egy hétvégére Londonból, majd miután elmegy, már pakolhatunk is az év fénypontjára, az amerikai útra!
Las Vegas
Anélkül, hogy túl sok részletbe belemennék, húsvétkor egy konferenciára utazunk Las Vegasba, erről már sokatoknak meséltünk. A konferencia előtt, ha minden jól megy, még 2 napot töltünk Vegasban, a Flamingo hotelben (őszinte leszek, medence alapján választottuk a hotelt), majd előadásokra megyünk 2 napig. Amint véget ér, pénteken felülünk a Hawaiian Airlines járatára (melynek lefoglalását két igen hosszú és fáradtságos telefonhívás során sikerült csak elérni, és még mindig gond van az egyik jegyemmel), és meg sem állunk Oahu szigetéig!
Hawaii
A bejegyzés címe valószínűleg sokat mond mindazoknak, akik látták a Forgetting Sarah Marshall című opuszt, vagy csak képben vannak Hawaii óceánjának élővilágával, mivel a humuhumunukunukuapuaa Hawaii nemzeti hala (vagy volt, erről megoszlanak a vélemények):
Reményeink szerint ilyen halacskákból fogunk sok-sokat látni, amíg a szigeten leszünk. Elsőre furcsa lehet, hogy miért épp Hawaiira megyünk, de úgy döntöttünk, hogy ha már Las Vegasig elvisznek minket, akkor kicsit messzebb is nézelődhetünk, hiszen Európából nem nagyon tudom elképzelni, hogy direkt Hawaiira menjünk (Vegastól még 6 óra repülőút). Azonban ha már ilyen szerencse ért minket, hogy a nyugati partra mehetünk megint, az áprilisi nyaralás mellett döntöttünk.
A nyaralásnak a barangolós-aktív oldalát fogjuk meg, egy Jeep-et fogunk bérelni, és egy részben falak nélküli, fák közé épült házikóban fogunk megszállni, amelynek a nappalija itt látható:
Amióta lefoglaltuk az utat, gyakorlatilag mindennap az útikönyvet, a netet és a Groupon-t bújjuk, és az alábbi programterveket állítottuk fel:
- tengeri robogózás (igen, ezt is más találta ki, mekkora biznisz?!)
- bálnanéző hajóút katamaránnal
- Pearl Harbor megbámulása
- ejtőernyőzés (a képek szerint kicsit jobb a panoráma fentről, mint Írországban)
- a világ egyik kávéját (Kona) a szomszéd szigeten termesztik, de Oahu-n is van valami farm azt muszáj megnéznem
- Waikiki Beach Honoluluban
- illetve strandok felfedezése és legalább egy szörfoktatás, remélhetőleg nem járok úgy, mint szegény Russell Brand:
A terveink tehát nagyratörőek, remélem, a repjegyen elszúrt nevem sem fog katasztrofális többletköltségeket okozni (a telefonon foglalás során kiütközött a több tízezer km-es távolság és nem teljesen értettük egymást a hawaii hölggyel), de most már tutira megyünk, és kész. :)
Azt hiszem, ez egy igen kimerítő leírása volt az utazási terveinknek. Most be is fejezem, és összekészülődünk, ugyanis megyünk vacsizni a 7. évfordulónk alkalmával, amely emlékeink szerint valamikor február elején kéne, hogy legyen.
Remélem, az irodalomrajongók nagyon boldogok a bejegyzéstől, zárásként pedig a humuhumunukunukuapuaa tiszteletére nézzétek meg az alábbi videót a fentebb többször idézett opuszból.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)